Imádom, ha azt hiszed, hogy ismersz, pedig aztán fogalmad sincs arról, hogy milyen is vagyok.:')
Gyakran érzem úgy, hogy rajtam kívül minden ember tudja, hogy mit akar elérni, és mindenki tisztában van azzal, hogy mire vár - legyen az a következő busz, vagy csak hogy megszáradjon a körömlakkja. Ez a nagy különbség köztem és az emberek többsége között: hogy nekem még csak ötletem sincs, mire várok. Talán a holnapot várom, talán a tegnap után vágyakozom. Talán Rád várok, talán nem. Talán, talán. Ez a rövid szó, ez a pár betű.. azt hiszem, ebbe fogok beleőrülni..
"Nézz le rám, egy őrültet fogsz látni. Nézz fel rám, az uradat fogod látni. Nézz a szemembe, és meglátod önmagad."
"kik még nem utálnak, fognak".
' 13 évesen ő minden álmod... aztán 3 év múlva már tagadod, hogy ismered..
Mond kedves, mi van veled? Az élet tré.
Elővettem az emlékeimet,hogy vissza gondoljak azokra az emberekre akik azt mondták hogy mindig mellettem lesznek és sohasem hagynak el!de már nincs senki...Hol van az a barát,aki azt mondta az öregek otthonában is együtt leszünk,és rengeteg mindent ki fogunk próbálni???Hol vannak már azok az érzések amik eddig voltak? Hová tűnnek az álmok,amiket együtt terveztünk el?Hová tűnt minden?Vajon most mit csinálsz,vagy hol lehetsz? Vajon emlékszel még ara miken mentünk keresztül,vagy arra hogy örökké együtt leszünk?Talán eszedbe jutok néha napján?Vajon lehetnénk újra jóban is?Mennyi kérdés,de mégis miért nincsenek válaszok?..
Lehet-e hazugság nélkül élni? Valószínűleg nem lehet. És mégsem tudunk ebbe belenyugodni. Valaki hazudik bennünk, valaki pedig haragszik érte. Ketten volnánk..?
Azt mondom "ez az ő vesztesége",de mélyen legbelül tudom, hogy az enyém is.
Légy óvatos, kit engedsz be az életedbe, mert lesz olyan, aki nem óhajt távozni.
Azt hiszem magamnak is hazudtam, mikor azt mondtam, hogy egyáltalán nem vagy fontos nekem.:)