Nehéz foglalkozni valakivel, amikor tudod, hogyha egy lépést előre lépsz, beleszeretsz, és ha egyet visszalépsz, elromlik a barátságotok.
Lehet, hogy nem láthatlak annyiszor, ahányszor szeretnélek. Lehet, hogy nem tarthatlak minden éjjel a karjaim közt, de a szívem mélyén biztosan tudom, hogy te vagy az egyetlen, akit szeretek és soha nem foglak elengedni.
Emlékszel még arra, amikor hajnali 2-ig fent maradtunk és SMS-eztünk? HIÁNYZIK!..
Az ember elfelejti, amire emlékezni akar és emlékszik arra, amit el akar felejteni.
Valami elkap ,valami folytogat..valami szép csendben bassza el a dolgokat..
Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok...
Hányszor elmentél, hányszor gondoltam, így van ez jól, és hányszor visszaimádkoztalak, pedig mindig azt hittem, hogy a távozásod az utolsó volt, többet nem távozol, mert aki nem, érkezik, az többé nem megy el. És hogy mondtad, hogy megmondtad nekem,ne várjak Rád többet, mert nem jössz. Valahogy én ezt nem értem, és ahogy az idő múlik,egyre kevésbé értem. Nem értem, a szavakat, nem tudom, elfelejtettem, hogyan kell nem várni rád. Az eszem tudja, a szívem nem érti, hogy többet nem jössz vissza... Miattam..miattam,nem jössz vissza, azért mert tudod, várok Rád, és már nem akarom, hogy gyere, Mert Egyszer úgyis magamra hagysz, és nem akarnám elölről kezdeni...Talán valamikor eltávolodok annyira, hogy már nem leszel benne a gondolatomban,félve és remélve, hogy Egyszer megérkezel. Egyszer talán végleg becsukom a kiskaput.Lelkemnek kapuját NEM hagyom Nyitva résnyire, Egyszer talán egy reteszt is ráhúzom..
Minnél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a macskámat..:')
A legrosszabb érzés a világon az, amikor egyszerre szeretsz és utálsz valakit. És nehéz csak nézni, ahogy a dolgok megváltoznak, miközben te csak annyit akartál, hogy a régiek maradjanak. Vicces, de butaság is, hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség, amikor el akarod engedni, de még mindig kitartasz mellette, és amikor pedig tovább akarsz lépni, de ott maradsz, ahol elkezdted. Amikor az érzések jönnek és mennek és nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz. Amikor annyi mondanivalód van, de nem tudod, hol kezd el. Amikor annyira akarod őt az életedben, de csak annyit tehetsz, hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz visszagondolni, hogy milyenek voltak a dolgok régen, aztán rájuk nézni, hogy milyenek most, és ráébredni, hogy a dolgok már mások és soha nem lesznek ugyanolyanok, mint akkor. Azt mondogatod magadnak, hogy nem éri meg, de ha tényleg nem számítana, akkor nem töltenél annyi időt azzal, hogy ezen gondolkodsz.
az emlékemet dobd el és örökre velem együtt felejtsd el..