Idézetek
Mindenféle idézet:)
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról van szó, az emberek hazudnak, titkolóznak, megváltoznak, majd eltűnnek, egyesek egy új arc vagy személyiség mögé, mások sűrű reggeli ködben, egy szikla túloldalán..
Ha valaki elment, ne hívd többé vissza..a megsárgult emlék nem lesz többé tiszta. Ha valaki elment, és el tudott menni,nehezen akarva, de elkell feledni..
Mindegy hány év telik el,
egy mondatot mindig őrzök a szívemben:
"majd találkozunk..."
Elvárások. Mindenki elvár valamit, hogy köszönj, tanulj, mosolyogj, légy kötelességtudó, tartsd be az ígéreteid. Elvárják, hogy élj és állj fel ha elestél. Ha nem sikerül. ha megszeged a szavad vagy csak nem bólintasz a társadalom lenéz, elítél, sose bocsát meg. Te is elvársz és ítélsz. Nincs menekvés, ez egy ördögi kör, az emberi lét elengedhetetlen része.
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést k
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt..
Csak egy fénykép, viszont milliónyi emlék...
tudod mit szeretek benned?
Azt,hogy meghallom a hangod és azonnal megnyugszom,akármilyen bolondok háza is van körülöttem.Ezen kívül mindent,ami te vagy.Örökre,vagy még tovább..akkor is,ha soha többé nem kaplak vissza..
Furcsa dolog hazaérkezni. Mindenki és minden ugyanúgy néz ki, ugyanolyan az illat, ugyanúgy érzel. Aztán rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te vagy.
Egyszer mindenki életében eljön az a pont, amikor az ember rádöbben, hogy már olyan sokat tett meg valakiért feleslegesen, hogy az egyetlen lehetséges lépés a távozás.
- Miért csinálod mindig ezt velem?
- Micsodát?
- Egy hétig nem beszéltünk. Aztán hirtelen írsz, mintha mi sem történt volna. Eléred, hogy reménykedjek, aztán az orromnál fogva vezetsz. Mert tudod, hogy nem számít, mennyi ideig nem veszel rólam tudomást, mindig itt fogok rád várni.
Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj,egymásnak vagyunk teremtve.
Tetszel nekem, van valami a szemedben, a mosolyodban, valami varázslatos. Tudod mikor a legjobb? Amikor közönyös képet vágsz, amikor mogorva vagy, mert olyankor nincs benned semmi kedvemre való. Azt hiszem azokban a pillanatokban el tudom hitetni magammal, hogy nem is tetszel, és akkor végre szabad lehetek egy kicsit, csak pár percre, amíg el nem mosolyodsz, mert megláttál egy lányt aki nem én vagyok.
hogy akárcsak egy percig is lássalak, én bármit megtennék, hogy szorosan a karomban tartsalak te vagy a kezdet s te vagy a vég bármit megtennék..
bizzak benned? mégis hogy? miközben te folyamatosan el löksz magadtól újra és újra...
egy szó, az utolsó, mi mindent felkavar...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 5
Tegnapi: 2
Heti: 7
Havi: 7
Össz.: 11 507
Látogatottság növelés
Idézetek - © 2008 - 2025 - idezetekbetti.hupont.hu